《习近平谈治国理政》柬文版首发式在金边举行

Japán 日本語 Nihongo
Beszélik	Ausztrália, Egyesült államok, Fül?p-szigetek, Guam, Japán, Peru, Brazília, Tajvan
Terület	Japán-szigetek
Beszél?k száma	126 000 000 f?
Nyelvcsalád	Japán nyelvek    japán nyelv
írásrendszer	hiragana, kandzsi, katakana
Hivatalos állapot
Hivatalos	Japán Palau
Gondozza	nincs szabályzó szervezet
Nyelvkódok
ISO 639-1	ja
ISO 639-2	jpn
A Wikimédia Commons tartalmaz 日本語 Nihongo témájú médiaállományokat.

A japán nyelvet (nihongo, nippongo, 日本語, kiejtése^?) 126 millió ember beszéli anyanyelvként, ezzel a kilencedik legnagyobb beszél?k?z?sség? nyelv a világon. E k?z?sség legnagyobb része Japánban él, ezen kívül els? vagy második nyelvként csak Palauban beszélik. Standardizált változata (hjódzsungo) a tokiói dialektuson alapszik.

A japán ragozó nyelv, eredete máig sem tisztázott:

• k?zelebbi rokonságot eddig az Okinaván beszélt rjúkjú nyelvvel igazoltak (a két nyelvet és dialektusaikat újabban a japán nyelvek családjának nevezik),
• a koreai nyelvvel sokan távolabbi rokonságot feltételeznek (nyelvszerkezeti hasonlóságok, csekély számú rokon szó),
• korábban gyakran az altaji nyelvcsaládba sorolták, de ez az elmélet nem egyértelm?en bizonyítható és ezért nem általánosan elfogadott,
• néha az ainu (Japán ?slakosai) nyelvrokonság is felmerül, emellett azonban csak igen kevés érv szól.

írás és kiejtés

A japán nyelvben három írásrendszer van: a hiragana és a katakana szótagírások, a kandzsi kínai eredet? szóírás, de ezek mellett id?nként használatos még a rómadzsi is, ami a latin bet?s írás neve.

1947-ben az amerikai megszállók nyomására az addigi 50 000 jelb?l álló jelrendszer helyett az alap jelkészlet számát 1850-re korlátozták, de 1981-ben a listát 1945 tételre, 2010-ben pedig 2136-ra b?vítették. A t?bbi írásjegy sem t?nt el azonban teljesen, például a kandzsi kentei vizsga legmagasabb szintjén ma is 6355-nek az ismeretét k?vetelik meg.

A kandzsival a szavak fogalmi részét, például a f?neveket, az iget?t írják le, a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, katakanával pedig az idegen eredet? szavakat és (f?ként tudományos m?vekben) a n?vények, állatok nevét.

A k?vetkez? táblázat bemutatja a japán nyelv alapvet? szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lév? magánhangzót.

Van néhány kivétel a hiragana, ill. a katakana olvasásában:

• Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezd?dik, kivéve し/シ, amely sinek ejtend?; hasonlóan a z-sor, melyben minden dz-vel, kivéve a じ/ジ, mely dzsinek ejtend?.
• A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi zu de do.
• A ふ/フ mássalhangzója valójában egy f-szer? hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.

Kiejtési és egyéb tudnivalók:

• ん/ン – ?nálló szótagot képz? n hang. Ez szigorúan vett értelemben nem szótag; a japán nyelv nyelvi alapegységeinek terminológiailag pontos megnevezése ?mora”.
• A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ f-szer? hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ett?l még nem ugyanaz a szerepe, mint a másik o hangnak.
• Az あ/ア egy, a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és r?vid.
• Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.
• Az う/ウ ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése ü-szer?.

Részletes hiragana táblázat:

Magánhangzók					Lágyítás
あ a	い i	う u	え e	お o	ja	ju	jo
か ka	き ki	く ku	け ke	こ ko	きゃ kja	きゅ kju	きょ kjo
さ sza	し si	す szu	せ sze	そ szo	しゃ sa	しゅ su	しょ so
た ta	ち csi	つ cu	て te	と to	ちゃ csa	ちゅ csu	ちょ cso
な na	に ni	ぬ nu	ね ne	の no	にゃ nja	にゅ nju	にょ njo
は ha	ひ hi	ふ fu	へ he	ほ ho	ひゃ hja	ひゅ hju	ひょ hjo
ま ma	み mi	む mu	め me	も mo	みゃ mja	みゅ mju	みょ mjo
や ja		ゆ ju		よ jo
ら ra	り ri	る ru	れ re	ろ ro	りゃ rja	りゅ rju	りょ rjo
わ va	ゐ vi		ゑ ve	を o/vo
				ん n
が ga	ぎ gi	ぐ gu	げ ge	ご go	ぎゃ gja	ぎゅ gju	ぎょ gjo
ざ za	じ dzsi	ず zu	ぜ ze	ぞ zo	じゃ dzsa	じゅ dzsu	じょ dzso
だ da	ぢ (dzsi)	づ (zu)	で de	ど do	ぢゃ (dzsa)	ぢゅ (dzsu)	ぢょ (dzso)
ば ba	び bi	ぶ bu	べ be	ぼ bo	びゃ bja	びゅ bju	びょ bjo
ぱ pa	ぴ pi	ぷ pu	ぺ pe	ぽ po	ぴゃ pja	ぴゅ pju	ぴょ pjo

Részletes katakana táblázat:

Magánhangzók					Lágyítás
ア a	イ i	ウ u	エ e	オ o	ja	ju	jo
カ ka	キ ki	ク ku	ケ ke	コ ko	キャ kja	キュ kju	キョ kjo
サ sza	シ si	ス szu	セ sze	ソ szo	シャ sa	シュ su	ショ so
タ ta	チ csi	ツ cu	テ te	ト to	チャ csa	チュ csu	チョ cso
ナ na	ニ ni	ヌ nu	ネ ne	ノ no	ニャ nja	ニュ nju	ニョ njo
ハ ha	ヒ hi	フ fu	ヘ he	ホ ho	ヒャ hja	ヒュ hju	ヒョ hjo
マ ma	ミ mi	ム mu	メ me	モ mo	ミャ mja	ミュ mju	ミョ mjo
ヤ ja		ユ ju		ヨ jo
ラ ra	リ ri	ル ru	レ re	ロ ro	リャ rja	リュ rju	リョ rjo
ワ va	ヰ vi		ヱ ve	ヲ* vo
				ン n
ガ ga	ギ gi	グ gu	ゲ ge	ゴ go	ギャ gja	ギュ gju	ギョ gjo
ザ za	ジ dzsi	ズ zu	ゼ ze	ゾ zo	ジャ dzsa	ジュ dzsu	ジョ dzso
ダ da	ヂ (dzsi)	ヅ (zu)	デ de	ド do	ヂャ (dzsa)	ヂュ (dzsu)	ヂョ (dzso)
バ ba	ビ bi	ブ bu	ベ be	ボ bo	ビャ bja	ビュ bju	ビョ bjo
パ pa	ピ pi	プ pu	ペ pe	ポ po	ピャ pja	ピュ pju	ピョ pjo
Nem japán szavak katakanával t?rtén? átírásakor a nem japán szótagokat a így írják át. Ebben a táblázatban a v a magyar hangzású, a w az angol w-nek megfelel? hangot jel?l
ヴァ va	ヴィ vi	ヴ vu	ヴェ ve	ヴォ vo	ヴャ vja	ヴュ vju	ヴョ vjo
			シェ se
			ジェ dzse
			チェ cse
	スィ szi
	ズィ zi
	ティ ti	トゥ tu				テュ tyu
	ディ di	ドゥ du				デュ gyu
ツァ ca	ツィ ci		ツェ ce	ツォ co
ファ fa	フィ fi		フェ fe	フォ fo		フュ fju
	* ji		(*) イェ je
	ウィ wi	* wu	ウェ we	ウォ wo
(クヮ) クァ kwa	クィ kwi		クェ kwe	クォ kwo
(グヮ) グァ gwa	グィ gwi		グェ gwe	グォ gwo

＊ ヲ (wo) kiejtése azonos az オ (o)-val, de ritkán használják, csak hiragana katakanára átírásakor. A kül?nleges (ji/vu/je) katakanákat a Meidzsi-korban vezették be oktatási céllal, de sosem terjedt el. A hiragana változatának (を) azonban jelent?s szerepe van a nyelvben, mivel f?nevek végéhez kapcsolva ez fejezi ki a tárgyesetet. A vi (ゐ,ヰ) és a ve (ゑ,ヱ) karaktereket ma már szinte egyáltalán nem használják.

A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv kül?nbségei miatt):

Hepburn	magyar
ts	c
ch	cs
z	dz
j	dzs
y	j
sh	s
s	sz
w	v
ō ē ū (néha jel?letlen)	ó é ú

Példák:

Japán	Hepburn	magyar
ローマ字	rōmaji	rómadzsi
漢字	kanji	kandzsi
黒澤	Kurosawa	Kuroszava
小林 研一郎	Ken-Ichirō Kobayashi	Kobajasi Ken'icsiró

Az átírásban a ni bet?k nem csak a に/ニ szótag megjelenésével, hanem az n (ん/ン) és i (い/イ) egymás után k?vetkez? szótagok leírásával is el?fordulhatnak. Ennek megkül?nb?ztetésére az utóbbi esetben aposztrófot teszünk az átírásban a bet?k k?zé (pl. a fenti 研一郎 Ken'icsiró névben). Ezt a megkül?nb?ztetést sokszor elmulasztják feltüntetni. A például adott név sajátossága továbbá, hogy angol átírásában a k?t?jeles, nagy I bet?s változat terjedt el, azonban a szabályszer? átírás ott is Ken'ichirō.

Néhány szót nem szabályszer?, hanem hagyományos alakjában írunk át: gésa (szabály szerint geisa), Tokió (eredetileg Tókjó), Kiotó (eredetileg Kjóto), Oszaka (eredetileg ószaka) stb.

K?zpontozási jelek

A régi japán írásrendszerben nem található egyetlen k?zpontozási jel sem, az ?sszefüggéseket a sz?vegk?rnyezet és a sz?vegek elhelyezkedése adja. A sz?veg struktúrájának megértéséhez a napjainkban használt jelek segítenek, megjegyzend?, hogy a japán írásban nincsenek szók?z?k, az írásjegyek egymás után k?vetkeznek.

F?bb jelek:

• 。 kicsi, karika alakú mondatvégi írásjel, használatában megfelel a magyar pontnak;
• 、 vessz?, használata a magyaréhoz hasonló, bár szabadabb helyesírási szabályok alapján. Jobb-alsó irányban kiszélesed?, k?nnycsepp alakú jel;
• ? a sorok szélességének/magasságának k?zepén (az írás irányától függ?en) lev? pontot az idegen nyelv? szavak elválasztására használják, például: レオナルド?ダ?ヴィンチ reonarudo da vincsi (Leonardo da Vinci);
• 「 」 『 』 idéz?jelek, használata a magyaréhoz hasonló;
• más latin karaktereket, így a kérd?jelet (?) és felkiáltójelet (!) is a magyarhoz hasonló módon használják. Olykor – az angol nyelv hatása miatt – az általunk is használt pont és vessz? jeleket használják.

Nyelvtan

A japán nyelv tipológiailag agglutináló, alany-tárgy-ige (SOV) sorrend? mondatokkal. A mutató névmások megel?zik a jelzett szót.

A f?neveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a f?névi csoportok után álló partikulák jelzik: は (va) – topik jel?l?, が (ga) – (nem topik) alany jel?l?je, を (o) – tárgyjel?l?, に (ni) – mindenféle helyviszony jel?l?je, の (no) – mindenféle jelz?i viszony jel?l?je (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), で (de) instrumentális-partikula stb. A t?bbes számot sokszor nem jel?lik, de ha szükséges, ki tudják fejezni, viszont csak a f?néven és névmáson jelenhet meg, az ige vagy a melléknév sohasem kerülhet t?bbes számba. A t?bbes szám kifejezésére alkalmazhatnak toldalékot: 達(tacsi) (子供達kodomo-tacsi 'gyerekek'),　　ら(ra) (kare-ra '?k') vagy megduplázzák a f?nevet: (人々 hito-bito 'emberek', ahol hangtani változás is t?rténhet a szó belsejében b>h). A t?bbes számot általánosan alkalmazó nyelvekhez hasonlóan a megszámlálhatatlan f?nevek, tehát az anyagnevek vagy az elvont fogalmak nevei esetében azonban nem alkalmazzák.

A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az els? személyben az udvariasság foka szerint t?bbféle alak k?zül választ a beszél?, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (például megszólított neve, tiszteleti -szan/-szama szócskával toldva).

A számneveknek 1-10-ig 2 sorozata létezik, az eredeti japán (J) és a kínai (K) eredet?.

A japánban az igék nem vesznek fel személyragokat, viszont igeid? és mód tekintetében van igeragozás. Nincs f?névi igenév. Az igék formái a mondatban a kül?nféle udvariassági fokot fejezik ki, pl: csináld meg – légy szíves, csináld meg – tisztelettel kérlek, hogy csináld meg.

Nincs magánhangzó-harmónia.

A magyarral azonos a nevek használata (vezetéknév, keresztnév), a dátum és cím használata, a birtokos eset használata (el?sz?r j?n a birtokos, utána a birtok, például a ház ajtaja). A címeket is hasonló módon írják (nagyobb egységt?l a kisebb felé haladva): város, városrész, házt?mb.

Nyelvjárásai

A japán nyelv elég homogén, k?sz?nhet?en a standardizációnak. Régebben voltak nagyobb eltérések. A nyelvjárások tanulmányozásának csekély a hagyománya. Három nagy nyelvjárásra osztható: keleti, nyugati, kjúsúi. Az els? csoport a Tokió f?város (az i, u elnyelése); a nyugati csoport Kiotó és Oszaka (ószaka-ben : Oszaka dialektus) t?bb udvarias forma, er?sebb tónuskontraszt, u magánhangzó kissé az u és ü k?z?tt való kiejtése, valamint a ni szótag nyi-nek ejtése); a kjúsúi (je szótag megléte, és az e palatalizáció hatása a megel?z? mássalhangzóra).

A hivatalos nyelv az iskolai oktatás révén a tokiói nyelvjárásra épül? standard nyelv. A japán nyelv rengeteg szót k?lcs?nz?tt (és k?lcs?n?z még ma is), els?sorban a kínai (mandarin) és az angol nyelvb?l. írásban ezeket katakanával szokták írni.

További információk

Tekintsd meg a Wikipédia japán nyelv? változatát!

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán nyelv témájú médiaállományokat.

• 22000 szavas, 528 oldalas JAPáN–MAGYAR KISSZóTáR (A6)
• 22000 szavas, 848 oldalas MAGYAR–JAPáN KISSZóTáR (A6)
• Theiling.de: a japán hiragana és katakana gyakorlása
• Japanese kanji and vocabulary Archiválva 2010. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A japán írásmódról egy pár szóban
• Az eredeti 1000 kanji szótára, japán–magyar szójegyzék, kandzsijegyzék, nyelvi teszt a JLPT nyelvvizsgákhoz Archiválva 2009. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• 1000 kandzsi online – magyar nyelven
• OmegaJi: Ingyenes, nyílt forráskódú japán–angol szótárprogram
• Japán nyelv? ábécé, irkafüzet (PDF)
• Adys japán ? magyar szótár
• Hidasi, Judit. Japán nyelvk?nyv kezd?knek (magyar nyelven). Budapest: Külkereskedelmi F?iskola (1991). Hozzáférés ideje: 2016. június 2. 
• Megjelent az eddigi legrészletesebb japán–magyar nagyszótár – Estihirlap. [2017. január 4-i dátummal az eredetib?l archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 4.)

Kapcsolódó szócikkek

• A japán nyelv szókészlete
• Japán nevek átírása
• Klasszikus japán nyelv
• Japán bet?zési ábécé
• Honne és tatemae